Elfogtunk egy levelet, pontosabban egy mesét egy ismeretlen meseíró tollából, aki, egy királyról ír. Egy kiskirályról akinek királysága aprócska, de hatalma korlátlan. Butasága eget rengető, amit mond átgondolatlan. Ha felcsillant érdeklődés szikrája benned, olvasd el!
De vigyázz!
Nehogy a mese végére tőled is 20%-ot követeljenek!
Lali király és az öreg hölgy
Hol volt, hol nem volt: az üveg hegyen túl, ott ahol a sertéstelepi kurtafarkú malac túr, kicsit közelebb, mint Florida, élt Lali király. Ebben a királyságban éltek a hutu-tuszik, akik a messziről jött betolakodóktól védőkerítéssel vették körül magukat országuk egy szakaszán.
Hol volt, hol nem volt: az üveg hegyen túl, ott ahol a sertéstelepi kurtafarkú malac túr, kicsit közelebb, mint Florida, élt Lali király. Ebben a királyságban éltek a hutu-tuszik, akik a messziről jött betolakodóktól védőkerítéssel vették körül magukat országuk egy szakaszán.
Míg Mátyás királynak igazmondó juhásza volt, akitől bármit kérdeztek, csak igazat tudott mondani, addig ez a király csak olyan kérdésekre volt hajlandó válaszolni, amire ő pozitívan tud felelni. Ha meg nem volt lehetséges a feltett kérdésre pozitív választ adjon, rövid fejtörés után jogot formált a hallgatásra. Így nem volt vele könnyű beszélgetni a népnek.
Ennek a királynak volt még egy nagy passziója. Megszállott módon imádta az üdítőt! No, de nem akármilyet! Csak azt, ami fém kupakkal volt lezárva! Telt múlt az idő, királyunk rájött, hogy a fém kupak, nem hasznos. Arra gondolt, adót kéne rá kivetni. Udvari tanácsadói felhívták rá figyelmét, hogy inkább gyűjtse össze és hasznosítsa újra. Így is tett. Kihirdette, hogy akinél fém kupak van az köteles leadni az erre kijelölt helyen. Aztán, ahova nem díszkövet rakatott le, ott fémkupakokkal lett kirakva az út. Aki átjutott a kerítésen, a hutu-tuszi határőrökön és Lali királyt a hírhedt 20%-ost kereste, csak annyit kellett mondani, hogy: - Kövesd a fém kupakos utat!
Egyszer egy délelőtti napon, valamikor 2012-ben éppen egy földig érő köpenyt viselő hölgy haladt az úton, arcát csukja takarta, így senki nem láthatta ki is az. Mellette egy jól öltözött kackiás bajszú úriember haladt. Olyan ügyvéd-féle. Mentek a fémkupakokkal kirakott úton, még elértek oda, ahol a király lakott. Az ügyvéd-féle bement a királyhoz. A titokzatos hölgy kint várakozott. Azt, hogy az ajtón belül miről folyt a diskurzus, csak ők ketten tudhatják. De néhány ember állítja, egy hangfelvételre hivatkozva, hogy a két idegen 4 milliárd eurót adott át aznap a zárt ajtók mögött. Amit a király a közjó érdekében használt volna fel. De végül még se arra lett felhasználva, magyarázza Lajos, mert ugye ami jól működött eddig arra minek áldozni!?
Persze Lalikirály nem is érti, milyen pénzről sutyorognak az országban! Mikor őt erről kérdezték, nem tudott pozitívan válaszolni, így inkább nem látott semmit. A hölgy, akiről senki nem tudta, hogy ki is lehetett, valószínű boszorkány volt, mert hűlt helyét nem, csak egy csengeri háztartásbeli szocialistát találtak. Mivel a pénz nincs meg a hölgy kilétét homály fedi. A kérdésekre meg pozitívan nem lehet válaszolni, ezért kövesse mindenki a kupakokkal kirakott utat és talán rátalál az igazságra a Huszi-Tuszu tartományban.
Itt a vége, fuss el véle!
