Rossz úton járunk!

Avagy Új utakra Úttalan utakon Vámospércs!

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mondatják velem, hogy Vámospércs lakossága bizony rossz utakon jár. No, nem azért, mert elvetemülten tévelyegnek, hanem azért, mert a hosszú ideje hatalmon lévő településvezetés arra kényszeríti az itt élőket, hogy balesetveszélyes, sok esetben járhatatlan felületeken közlekedjenek (utak, járdák).

Egy település úthálózata mindig hűen tükrözi az életre valóságot. Szégyenteljes tény, hogy Vámospércsen még ma is 65 százalék a földutak aránya. Ez bizony az elmaradottság egyik beszédes fokmérője.  A XXI. században megengedhetetlen, hogy egy választott vezetőnek tíz év sem elegendő ahhoz, hogy a fejlődés útjára vigyen egy kis magyar települést. Vitathatatlanul a polgármester szegénységi bizonyítványa, hogy egy évtized alatt mindössze két meglévő út lett újraaszfaltozva és egyetlen földút sem kapott szilárd burkolatot. Tehetetlenségét és hozzá nem értését jelzi, hogy más községek, városok épülnek, szépülnek, fejlődnek sok esetben önerőből is. Nem kell messzire sem mennünk: Hajdúdorog, Polgár, Bagamér, Hosszúpályi, Sződliget vadonatúj utakkal gazdagodott állami segítség igénybevétele nélkül. Csak Vámospércs porosodik egyre jobban és mindeközben gyors ütemben szakad le az élhető települések köréből. Ha így haladunk, hamarosan ökrösszekerek zaja veri fel utcáink csöndjét, mert visszafelé haladunk az időben.

Igen, tudom, most e sorok olvasásakor a polgármester rögtön azzal érvelne, hogy az Iskola utcán lesz útépítés, hiszen pályázaton nyertünk egy ilyen lehetőséget. Ez mind szép és jó dolog, csakhogy édeskevés. Több, sokkal több pályázati munkára lenne szükség, ha már önerőből képtelen a város gyarapodni. Mindez azért is igencsak szégyenteljes teljesítmény, mivel a polgármester kormánypárti színekben nyerte meg a választást. Illene legalább ilyen ütőkártyákat jól használnia. Bele sem merek gondolni, hogy városvezetőnk milyen eredményeket lenne képes akkor felmutatni, ha ellenzéki kormányzás alatt kellene dolgoznia.

No, de ne is fárasszuk magunkat ilyen rémálmokkal, megvan a saját nyomorunk enélkül is. Igen, joggal beszélek nyomorról akkor, amikor látom, tapasztalom, hogy valamennyi szilárd úrburkolatú utunk rossz, lyukas, repedezett, hepehupás, göröngyös és még számtalan betegségtől szenved. Katasztrófális a Temető – Ady – Kiss utcák találkozása, vagy a Szőlős utca eleje, ahol hamarosan beszakad az úttest az alámosásnak köszönhetően. A kapargatós, gréderezős útjavítások pedig már semmire sem jók, hiszen csak látszattevékenységek és nem oldják meg az itt élők közlekedési gondjait.

Hogy mit lehetne tenni? Sokmindent. Csak akarni kellene. Adott a lehetőség arra, hogy a városi költségvetésből minden évben elkülönítsünk egy bizonyos összeget, amit kizárólag az úthálózat fejlesztésére használhat fel az önkormányzat. A javaslat megvolt, de az elfogadás elmaradt, mert leszavazta a polgármester által irányított testület többsége.

Megoldás az is, ha végre a testület hoz egy döntést az utak állapotfelméréséről és annak függvényében a javítási munkálatokról, akkor az ne maradjon csak elvi döntés, hanem jusson el a megvalósításig.

Sokat lendíthetne a helyzeten, ha például a gréderezés során az önkormányzat valódi szakmunkát várna el és követelne meg azoktól, akik most nem igazán állnak hivatásuk magaslatán ezen a téren. Az így elvégzett munka felesleges és értelmetlen pénzköltés…

Mindenképpen előbbre vinné a közös ügyet az is, ha a csatornázási munkálatok megtervezésekor és kivitelezésekor alaposan végiggondolnák a városfejlesztési irányvonalakat az önkormányzatnál. Bizonyára emlékeznek még arra az indoklásra, hogy 2010 és 2014 között azért nem épültek utak Vámospércsen, mert a városvezetők csatornázásra készültek. Azóta is várjuk az útépítési projekteket. Mindhiába. Persze tudjuk, szegény ember az, aki ígérni sem tud…

Megoldást jelenthet, ha beletörődünk abba, amit a polgármester kijelentett a közmeghallgatáson: „senki ne gondolja, hogy most útépítés kezdődik Vámospércsen! NEM LESZNEK ÚTÉPÍTÉSEK!" Ha ezt elfogadjuk, ha feladjuk jogos igényünket, ha megadjuk magunkat a regnáló hatalom akaratának, akkor elsilányítjuk a jelenünket, derékba törjük a gyermekeink jövőjét és hozzájárulunk Vámospércs vegetációjához.

Megoldást hozhat az is, ha elég kitartóan hangoztatjuk, hogy nincs szükségünk olyan polgármesterre, aki nem értünk és nem gyermekeinkért dolgozik, aki nem ismeri az emberséget, akinek számít mások nyomorúsága, akinek van mersze és arca megkérdezni egy vámospércsitől, hogy „minek költözött ide évtizedekkel ezelőtt, hiszen akkor is földút volt már az utcájában”. Megoldást jelenthet, ha egy ilyen vezetőt visszavezetünk a valódi munka világába, és nem engedjük többé hatalomra jutni!

Képviselőként kötelességemnek érzem, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek a városomért, az itt élő emberek életminőségének javításáért. Kitartóan keresem a megoldásokat, folyamatosan bombázom a képviselő-testületet javaslataimmal, észrevételeimmel, és nem hagyom, hogy kiskirályok kénye-kedve szerinti játékszer legyen az a hely, ahol élünk, dolgozunk, ahol gyermekeink cseperednek fel, ahol idős városlakóink töltik életük utolsó szakaszát, ahol ismerünk minden bokrot, fűt és fát.

A fejlődésnek ára van. Tenni kell érte. Semmit sem adnak ingyen. Sok kockázattal jár döntéseket hozni, de ha elég kitartóak, meggondoltak vagyunk, ha össze tudunk fogni, akkor semmi sem állhat utunkba. Még egy alkalmatlan városvezető sem…

Vámospércs, 2016. szeptember 14.

Kosztin Mihály

önkormányzati képviselő