Karácsonyvárás idején az emberi szívek nyitottabbá válnak, hamarabb észrevesszük a körülöttünk élők között a szegényeket, a nincsteleneket, az éhezőket és jó szamaritánus módjára könyörületet gyakorolunk, mintha ezzel lerázhatnánk magunkról a tényt, mely szerint álságos világot teremtettünk.

Így van ezzel a nyomor újratermelésében tetten érhető szerepet vállaló kormány is. Látszatintézkedések hada árasztja el a fizetett médiát, hogy az átlagemberek legalább a szeretet ünnepe táján „érezzék a törődést”.  A beetetésül szolgáló kegyes béremelések, -amelyek még így sem érik el az elfogadható életminőséghez szükséges legalsó határt- arcátlan módon hirdetik, hogy a hatalom számára mennyire „fontos” a szavazópolgár jólléte. Ez persze csak a briliáns módon kitalált politikai rábeszélőgép gátlásokat nem ismerő hadműveletének egy apró szelete.

Még néhány nap és 2018 első napjaiban élesedni kezd a kampányhelyzet hazánkban, hiszen tavasszal országgyűlési képviselők mandátumairól dönt az ország szavazásra jogosultjainak látványosan zsugorodó része. Zömében az a része, amely alamizsnákkal befolyásolható, amely egy tál ételért megvásárolható, amely a saját érdekeinek érvényesítését fel nem ismerő, kiszolgáltatott helyzetben tengődő tömeget alkotja, mert ők azok, akik elmennek szavazni, szemben azokkal, akik fásultan, közönyösen üldögélnek a változatlanság biztonságosnak hitt szentélyében.

A szemeket elhomályosító csillogó karácsonyi fények ellenére lássuk meg, mennyire hazug valóságot igyekeznek teremteni körülöttünk azok, akik a kiszolgáltatottság teremtéséért leginkább felelősek! Vegyük észre, hogy az ország számos településéhez hasonlóan Vámospércsen is létezik a "szegénykonyha", ahol emberek százai lakhatnak jól néhanapján. Csakhogy ez nem a szociális gondoskodásról szól, nem a választott vezetők rosszul végzett munkájának beismeréséről, hanem arról, hogy ismét szükség lesz a hatalmat legitimáló voksokra.

A kormányt kiszolgáló helyi kiskirályok hada nem sajnálja most a pénzt sem a népkonyhára, sem az adományokra, két kézzel szórják a korábban kivetett sarcokból befolyt milliókat jócselekedetekre, amelyekre az emberek sokkal inkább emlékeznek majd a szavazófülkékben, mint arra, hogy éhbérért dolgoztak, hogy gyermekeik este éhesen tértek nyugovóra, hogy nem kaphattak megfelelő egészségügyi ellátást vagy, hogy munka helyett segélyekből tengődtek két kampány között. 

Az emberi elme igyekszik megszabadulni a rossz emlékektől, így védve magát az összeomlástól. Nekünk, ellenzéki politikusoknak kötelességünk emlékeztetni az embereket arra, milyen cselszövések készülődnek ellenük. Vámospércsiként nem hallgathatom el, hogy a jelenleg népkonyha céljait szolgáló épületet két év múlva lebontatja az önkormányzat: helyette parkot építtet pályázati pénzből. Aligha véletlen, hogy a kivitelezés idején az ország túl lesz már az országgyűlési és az önkormányzati választásokon egyaránt. Nem lesz szükség az éhező emberek etetésére, így nem lesz szükség a népkonyhára sem. Lesz helyette azonban park, ahol a csicsergő madarak éneke elnyomja majd a korgó gyomrok zaját…